Interjú rovat - Interjú Györggyel a 80-as, 90-es évek játékimportjának egyik "atyjával" - 7.rész


Folytatódjék az interjú rovat, amelyben most is mindenféle érdekes dologról beszélgettem Gyuri bácsival. A Ravensburger, a társasok fordítása, a trafikok és a játék másolatok kezelése mellett sort kerítettünk néhány olvasói kérdés megválaszolására is. Jó szórakozást!
Az előző részeket itt tudjátok elolvasni:
0.rész Bevezetés
1.rész Star Wars figurák, G.I.Joe-k
2.rész Rendszerváltás, Hasbro, Gulliver, társasjátékok
3.rész Első Star Wars figurák, G.I.Joe rajzfilm, Aliens, Jurassic Park, Lego
4.rész Katalógusok, Mattel, Sindy, Action Man, Playmobil
5.rész Matchbox, Star Wars, G.I.Joe
6. rész Keleti játékimport

Beszéltünk már róla, hogy a 80-as években körülbelül 250 játékbolt volt Magyarországon, viszont emlékeim szerint, a 80-as évek végén, de talán egy kicsit később is, az Ápisz-okban is lehetett játékokat kapni. Mit lehet erről tudni?
Igen, igen volt Ápisz kapcsolat is a TRIÁL-os korszakomban. Az Ápisz-nál központi vásárlások voltak, kitalálták, hogy hány üzletben fognak játékot árusítani, milyen játékokat és hogy durván mennyire van szükségük. Utána pedig erre szerződést kötöttünk, de persze ezekben is minden értékben volt megadva, nem tételesen. Aztán a boltjaik csoportvezetői eldöntötték, hogy ezekből az összegekből pontosan mit rendelnek meg. Az Ápisz-nak nem volt saját importjogosultsága, így a játék árut többnyire a TRIÁL-tól szerezték be. Később voltak, akik a Skála és a Centrum nagykernél is próbálkoztak, de a Centrum annyira a saját áruházaira koncentrált, hogy onnan nem nagyon tudtak mit vásárolni. A Skálától igen, de nekik meg a választékuk nem volt elég széles (szerk. mármint az, amit nagykerként továbbértékesítettek és nem a saját áruházaiknak küldtek). Úgyhogy egy kicsit játék szempontból rá voltak utalva a TRIÁL-ra. A Kolosi téren emlékszem egy jelentős Ápisz boltra, jó forgalmú, nagyobb üzlet volt és ott például sok játék is volt. De a Lehel téren is emlékszem egyre.
Az átlagos magyar viszonteladók, hogyan tudtak vásárolni a TRIÁL-tól?
A TRIÁL-nak volt egy nagy bemutatóterme a Mázsa téren. Ott ki voltak állítva a mintadarabok és a viszonteladók oda nyitvatartási időn belül bármikor bemehettek áruért. Ezen kívül minden évben, legalább két alkalommal voltak kihelyezett kiállítások, vagy árubemutatók is, amiket a TRIÁL üzletkötői tartottak. Ezek különféle helyeken zajlottak, általában megyeközpontok művelődési házaiban, szállodákban vagy ahol épp hely volt. Összegyűjtötték a rendelkezésre álló játékmintákat és ezeken a helyeken kiállították, illetve megmutatták a vevőknek. A vevők – és itt most a viszonteladókról, kereskedőkről van szó- megnézték a választékot és aztán ott helyben rendelést is le tudtak adni. Az üzletek választéka nagyrészt az ilyen eseményeken alakult ki. Az időpont nagyjából a szezonokhoz volt kötve, legalábbis karácsony előtt úgy emlékszem mindig volt ilyen és ezeket mindig teljesen az üzletkötők intézték. Akkoriban még nem voltak számítógépek, tehát a különféle megrendelőlapokat is kézzel kellett megírni, ráadásul több példányban. Rengeteg papír készült egy-egy ilyen alkalommal, úgyhogy ez nem volt éppen kis munka. Volt, amikor csak cetlikre írogatták fel a rendeléseket aztán este pedig átmásolták a rendes megrendelőlapokra. Voltak nagyobb vevők, akiknél hosszú listák voltak és voltak kisebb egységek, a dohányboltok például, ahová csak pár darabokat kértek mindenből. Sok dohánybolt is árusított játékot és ezek sokszor maguknak is vásároltak. Voltak az úgynevezett maszek trafikok is, amelyek magánkézben voltak, -de oda nem kerülhettek ki bizonyos termékek- és voltak a szövetkezeti üzletek is. A nagyobb vásárlók bizonyos mértékben prioritást élveztek, és a kisebb egységektől kaptam is néha a szemrehányást, hogy „Bezzeg hozzánk nem jutott mondjuk a Matchboxból” meg hasonlókat, de a szűk keresztmetszetű árut, azt nem adhattuk el akárkinek.
A maszek trafikok, viszont ahogyan beszéltük is már, főleg zsebimportból oldották meg a maguk játékbeszerzéseit.
Nagyrészt. Persze megpróbáltak a jobb árukhoz hozzájutni idehaza is, de ha jól emlékszem nekünk tilos is volt bizonyos termékeket szállítanunk a privát dohányboltokba. Merthogy kevés volt ugye, mondjuk a Matchboxból….így se volt elég soha, ezért ezeket a nagyobb partnereinknek adtuk el. De mégis, a maszek trafikok is hozzájutottak valahogyan… nagyrészt zsebimportból, de néha azért itthonról is. A vegyesboltokban kisebbek voltak a mennyiségek, ezért sokszor a központi szervük, mondjuk a Fővárosi Dohánybolt Vállalat, -de nem emlékszem a pontos nevükre-, vett nagyobb mennyiséget és aztán a többi áruval együtt kiszállította az üzletekbe az egyes kisebb tételeket.

Még egy kicsit maradjunk a zsebimport vonalon. Önök voltak a Triál… és biztos, tudták, hogy ezekben a magán (vagy akár szövetkezeti) trafikokban zsebimportból vagy máshonnan származó, olyan nyugati vagy akár magyar játékok is kaphatóak, amelyekhez máshol nem nagyon lehetett hozzájutni. Jól gondolom, hogy ezzel tisztában voltak?  Próbáltak tenni valamit ez ellen?
Az üzletkötőink gyakran jártak ezekben a boltokban és én is sokszor jártam ilyenekben, magánemberként is. Az üzletkötőink próbáltak nekik eladni dolgokat, mert az egy dolog, hogy például Matchbox-ot nem adhattunk nekik, de mondjuk lendkerekes autókat akár igen, úgyhogy próbáltak velük is üzletelni. Természetesen, láttuk ezeket a játékokat, de egyáltalán nem volt baj, hogy ezek ott kaphatóak voltak… mivel a nyugati játékokból szűk volt a keresztmetszet és sosem volt elegendő mennyiség belőlük, ezért örültünk neki, hogy legalább így is valahol beszerezhetőek. A fogyasztónak így volt hol vennie… került, amennyibe került, de ez végülis nem is volt lényeges. Így a fogyasztónak több volt a lehetősége.
Akkor, ha jól értem nem piszkálták ezeket az üzleteket és nem próbáltak tenni ellenük?
Mi nem, de nem is volt jogosultságunk ilyesmire és nem is volt cél a zargatásuk. Ha szerződött partnernél találtunk olyat, ami nem oda való, akkor azt szóvá kellett tenni, de az se vont maga után komoly retorziókat. Nagyon kellett ragaszkodnunk a vevőinkhez az ellátási kötelezettség és a forgalom miatt, de azért nem volt gyilkolászás értük. Ha megláttunk valami olyat, ami nem volt odavaló, akkor azért lehetett morogni, de nem is igazán volt kinek, meg mikor. Az ilyen üzletekkel nem is volt napi kapcsolatunk….bár két, három nagyobb találka általában volt a vevőkkel és a beszállítókkal is egy évben, de a magán egységek ezeken nem mindig voltak jelen.
Pedig azt gondolná az ember, hogy biztosan próbáltak tenni mondjuk a zsebimport ellen, hogy az emberek ne ott költsék el a pénzüket.
A zsebimportot én nem gondoltam bűnnek. A kereskedő kockázata volt, hogy ha valamit be tudott szerezni valahonnan, akkor azt el tudta-e adni. Azt hogy vámot fizetett-e mi nyilván nem tudtuk, de nem is voltunk vámhivatal. Nem is kellett nekünk ezzel törődni. Arra kellett odafigyelni, hogy ha több magán boltban is megjelentek bizonyos termékek, akkor az azt jelentette, hogy keresik, hiszen a kereskedő amúgy nem vásárolt volna belőle.
És akkor abból meg kellett próbálni szerezni
Igen, a lehetőségekhez mérten, akkor megpróbáltunk mi is szerezni belőle és itt nem csak a nyugati áruról volt szó, voltak még egyéb érdekes dolgok is. Például egyszer felbukkant egy bolgár baba egy ilyen üzletben és felhívták rá a figyelmünket az üzletkötők. Mi megnéztük és mivel az NDK-ból nem jött elég baba, ezért ezt alkalmasnak találtuk arra, hogy kiegészítsük vele a kínálatunkat. Látszott, hogy egy ilyen kicsi helyen is mi minden meg tudott jelenni.
A kisebb játékmanufaktúrák, például a Schenk termékei is leginkább az ilyen kis egységekben voltak jelen. Ezek közvetlenül az ilyen boltoknak kínálgatták a portékájukat?
Hát valahova el kellett adniuk… A magán szektort, azaz a maszek egységeket akkoriban csak úgymond megtűrték…abszolút nem volt ez a szervezeti forma támogatva. Mindig voltak magán kézben üzletek, de az állami meg a szövetkezeti kereskedelem volt a mérvadó. A maszek az másodlagos forma volt, nem üldözendő, de éppenséggel nem is támogatták és volt egy pejoratív felhangja. Ugyanakkor ezek egy meglévő keresletet elégítettek ki. A saját pénzüket kockáztatták, bérleti díjat kellett fizetniük, sőt adózniuk is kellett. Valamikor nem nagyon voltak adók, de a maszeknak akkor is kellett fizetni valami adót.  
Ilyen maszek bolt volt a híres Marklin bolt is, ahol nyugati villanyvasutakat is lehetett kapni. Ez hogy tudott megmaradni és miért engedték neki az önállóságot?
A Marklin bolt az a Tóth úr magán üzlete volt. Nagyon jó viszonyban voltunk egészen sokáig. A teljes múltját a boltnak nem ismerem, de a Váci utcában üzletet tartani még akkor is nagy show volt, amikor a Váci utca még nem volt úgymond Váci utca. Az üzlet nem volt túl nagy, de kifejezetten jó választéka volt, ami főleg különféle vasút modellezési cikkekből állt. Úgy engedték a működését, hogy ő kiváltott egy magán kereskedői iparengedélyt….ilyenek voltak többen is sőt, még többen voltak, akik nem váltottak ki ilyet, hanem csak úgy kereskedtek, de a Tóth úr ezt legálisan csinálta. Aztán családi vállalkozás lett, mert úgy emlékszem, hogy a boltot vitte tovább valamelyik fiatalember. Nagyon sok mindent választékon tartott, nyugatról is sok mindent vásárolt, de őt a TRIÁL is kiemelt figyelemmel kísérte. Ezt úgy kell érteni, hogy a kiemelt ügyfelek közé tartozott az ellátás szempontjából. Oda kellett figyelni ugyanis, hogy a Marklin boltban ne csak nyugati dolgok legyenek kaphatóak, hanem legyen, mondjuk PIKO is és egyébként ő is törekedett erre. De elég nagy volt az árkülönbözet az egyes termékeknél.
Tehát, amikor a TRIÁL a különböző nemzetközi szerződései alapján importált PIKO vasutakat, akkor abból oda is juttattak .
Igen, mi szállítottuk neki és ugyanolyan arányban részesült ő is a kínálatból, ahogyan a nagy üzletek, de üzletmérettől függően persze. A Váci utcai magán kereskedő, ugye nem volt se több se kevesebb a mi szempontunkból, mint mondjuk a szolnoki áruház, egyenlő bánásmódban részesültek. Volt idő, amikor az emberek gúnyolódtak a maszekon, de a gazdaságban ez nyilván nem így működött. Szükség volt az ilyen egységekre is. Amennyire én emlékszem a Tóth úrra… nagyon jó kínálata volt és úgymond ő volt a „jó” kereskedő….egy úriember volt. A vasutakon kívül egyébként Matchbox-ot is lehetett nála kapni, de más modellautókat is, például Corgi-t is ott láttam először.  

A vasutas beszélgetésünk kapcsán egyébként keresgéltem és találtam egy olyat, hogy a Mikrolin is gyártott magyar villanyvasutat. Ez a nem elégséges mennyiségű NDK import miatt született? Milyen volt ez a játék? 
A Mikrolin emlékeim szerint a Marklin-nel csinált kooperációt és így születhetett az a vasút, de már abszolút nem emlékszem rá. Ez már kiesett, biztos nem fogott meg annyira. A Mikrolin-nal egyébként nagyon jó kapcsolatban voltunk, jó néhány játékot gyártottak és tudom, hogy volt ilyen is, de már nincs előttem.
Most jöjjön egy kicsit más téma. A korábbi epizódokban sokat beszéltünk a különböző akciófigurákról, de tudtommal statikus, mozgatási pontokkal nem rendelkező játékfigurákkal is foglalkozott a karrierje során.
A Gullivernél már beszéltünk róla, hogy szerettem volna megszerezni minél több cég képviseleti jogát, amivel a céget nélkülözhetetlenné próbáltuk tenni. Ez adta az alapját nagyon sokáig a haladásnak főleg, mert akkor még nem volt itt egy csomó cégnek képviselete. A Lego, Mattel stb. a nagyobbak itt voltak, de azért nem mindenki.  Az egyik nap bementem a Gulliver egyik tulajdonosához és mondtam neki, hogy meg kellene nézni a Schleich termékeket is. Ez úgy jutott eszembe, hogy éppen kint voltunk Ravensburg-ban a Ravensburger cégnél és a kisunokám abban az időben nagyon szerette a hattyúkat. Megkért, hogy hozzak neki egy hattyú figurát valahonnan. Ravensburg-ban bementünk egy nagyobb játékboltba és ugyan hattyút nem kaptunk, de egy liba figurát azért vettünk neki. Ez pedig egy Schleich volt és a Schleich termékek széles választéka engem rögtön megfogott. Ezért javasoltam, hogy fel kéne venni a kapcsolatot a Schleich-el. A Gullivernek viszont önkiszolgáló kereskedései voltak és mivel a Schleich figurák meglehetősen apróak, ezért először a főnök, értékvédelmi okokból nem tartotta szerencsésnek a forgalmazást. Később viszont meggondoltuk a dolgot, de addigra már más megállapodott velük. Később én eljöttem a Gullivertől és megcsináltuk a családi cégünket. A kisunokám később a Shrek sárkány figurájára volt ráindulva, így megpróbáltunk neki egy olyat is szerezni, de nem találtunk, csak a Bullyland cég sárkány figuráját. Annak is nagyon örült, viszont ennek a kapcsán találkoztunk a Bullyland termékekkel, aminek a képviseletét aztán sikerült is megszereznünk. Több mint tíz évig nagyon jó kapcsolatban voltunk velük is. A termékeiket is nagyon kedveltem. Mindenféle állatos illetve Disney rajzfilmekhez kapcsolódó figurákat csináltak, nagyon jó minőségben.
A múltkor említette, hogy a Ravensburger dolgokról tudna többet is mesélni és a személyes érintettsége okán erről a területről is nagyon sok emléke van.
Hogyne. A Ravensburger-ben annyira benne voltam, hogy volt, amikor szombaton bementem tréningruhában a raktárba, és a polcra pakoltam fel az árut is, amikor épp arra volt szükség. Éveken keresztül napi szinten foglalkoztunk a Ravensburger-el.
A Ravensburger-ről először mindenkinek a puzzle-ek jutnak az eszébe, de nem csak ilyen játékokat készítettek, hanem voltak mindenféle társasjátékaik is. Az egyik híresebb darab például a Labirintus volt.
Annak a lefordításában sajnos nem volt részem, de a Mester Labirintusban valamilyen szinten igen. A korábbi Labirintus, a vékonyabb kék dobozos az már a választékban volt, amikor én a Gulliverhez kerültem. Az alapjátéknál és a Mesterek Labirintusánál is a Ravensbuger végezte a fordítást, de emlékeim szerint elküldték nekünk lektorálásra. Azon dolgoztunk. Nyelvtani hibák sose voltak benne, de szemantikai gondok néha igen. Nem odavaló szavak, esetleg nem szerencsés kifejezések fordultak elő bennük. A Ravensburger az egy nagyon professzionális csapat volt.
Igen most kihúztam a fiókomat és teljesen véletlenül előbukkant belőle egy 96-os Ravensburger katalógus, csakhogy megnézzem, hogy miről is beszélünk.
Csupa véletlen. :)

Igen meg is van a Mesterek labirintusa. Ez akkor a sima Labirintushoz képest egy bonyolultabb változat volt?
Másképp működött, de végülis igen, bonyolultabb volt és összetettebbek voltak a feladatok. Talán ezt ma is lehet kapni.

Mi alapján döntötték el, hogy melyik társast fordítják le teljes körűen és melyiket nem?
Amit érdemes volt lefordítani, akár azért mert eladhatónak ítéltük belőle a minimális legyártható mennyiséget, akár másért, azt meg is csináltuk. Voltak termékek, amit csak úgy forgalmaztunk, hogy egy kis sticker használati útmutatót tettünk rá vagy mondjuk lemásoltuk a hátoldalt és a szöveget átírtuk. A Ravensburger adott ehhez anyagokat és akkor, ha készen volt, kinyomtattuk az adott mennyiségben majd felhasítottuk a fóliát és alátettük az útmutatót. Ez sokszor bőven elegendő volt. Egy teljes fordítás sokkal nagyobb munka volt és sokszor túl nagy mennyiséget is kértek ahhoz, hogy egy terméket magyarítsanak. De függött attól is, hogy mi volt a termék, mert ha könnyű volt leírni, magáért beszélt a játék illetve a terepen nem voltak szövegek, akkor nem volt szükséges teljes fordítást csinálni. Ha volt szöveg a játéktéren, illetve ha a játékmenet bonyolult volt, akkor muszáj volt megcsinálni. Voltak többnyelvű útmutatóval ellátott termékek is, jellemzően szintén az egyszerűbb társasok. Ezeknél pár soros leírások voltak csak és egyszerre le lehetett fordítani azokra a nyelvekre, ahol a Ravensburger-nek volt valami képviselete. Jellemzően cseh, lengyel és magyar nyelvűek voltak ezek.  
Azért a Ravensburger legfontosabb termékei mégiscsak a puzzle-ök voltak. Némelyik egészen elképesztő méretekkel bírt és a minőségük is kiváló volt.
A Ravensburger puzzle-ök nagyon jó minőségűek. Jó anyagból vannak, azt hiszem talán 5 réteg papírból, amitől egészen strapabíró a termék. A vágásuk is szép és a képek közül is sok jó volt.
Mondjuk, azt megnézném, hogy ki és mennyi idő alatt rakja össze, ezt a 5000 darabos Hieronymus Bosch festményt ábrázoló darabot, amit épp a katalógusban nézek.
Az gyönyörű volt. Már nem dolgoztam a Gullivernél, de egy ismerősöm egyszer megkért, hogy szerezzek neki egy olyat meg egy világtérképet is, ami azt hiszem szintén 5000 darabos volt. De volt egy 12000 darabos példány is, annak a New York sosem alszik, volt a címe azt hiszem. A Ravensburger-nek egyébként reklám célból voltak olyan puzzle-jei is, amik nem voltak szétvágva csak pár nagyobb darabba. Azt hiszem talán nyolc darabba és a Gulliveres mintatermünkben a lépcsőhöz ki volt rakva egy ilyen a New York-osból dekoráció gyanánt. Hatalmas volt. Ma már nincs Gulliver, úgyhogy a Ravensburger-t már más képviseli, a hipermarketes beszállításaikat pedig közvetlenül Ravensburg-ból intézik.

A társasjátékokról most beugrott nekem a Három kívánság című műsor, mert nemrégiben csináltam egy videó válogatást a műsorban feltűnő játékokról és ott is többségben voltak a társasok. A műsorban ugyan csak 95-96-ban volt a Hasbro a fő támogató, de ki tudja hátha korábban indult el ennek az együttműködésnek az ötlete. Tud esetleg valamit arról, hogy ez hogy ment? Ez már nem az ön időszaka volt, de hátha... 
Már az én időmben is volt megállapodás a Három kívánsággal. Én személy szerint nem nagyon szerettem a műsort, de mivel reklámhordozó volt és minden megjelenés fontos volt, ezért volt megállapodás velük. Annak, ha egy ilyen együttműködés megszűnik, több oka is lehet. Van, amikor a környezet nem bírja el és attól is függ, hogy ki a többi támogató. Volt, amikor nem akartak kitenni, csak egy táblát vagy mondjuk csak ajándékot akartak és bemondták volna hozzá, hogy ezt a Hasbro adta….de ilyenekbe nem mentünk bele. Csak olyanokba mentünk bele, amikor a pénz meghozta a várt eredményt. Ha megszűnt az együttműködés, akkor valószínűleg, már nem érte meg. Ez azért mégse jótékonysági munka volt, hanem egy fizetett reklámkampány. Nem került nagyon sokba, de azért kiadást jelentett. Akkoriban például még nem is kellett kiírni, hogy a műsor termékmegjelenítést tartalmaz, úgyhogy egyszerűbb volt. Ha az ilyeneknél a környezetünkben konkurens volt, akkor vagy mi vonultunk vissza, vagy kértük, hogy akkor ők ne legyenek ott, vagy valami ne úgy legyen és ilyesmik.

A Három kívánságban láthatóak voltak érdekes Hasbro játékok is, a Flix,  a Tabu, a Pictionary vagy mondjuk a Betűtorony. Különösen a Pictionary a Flix és a Tabu lehet érdekes. Mennyire mentek itthon ezek a játékok? A Tabu és a Pictionary az úgy tűnt nekem mintha az inkább a felnőtteket célozta volna nem a gyerekeket…amolyan Activity-s módon. A Flix meg egy eléggé elhibázott koncepciójú játéknak tűnik nekem a Pictionary meg egy szimpla Activity alternatívának .
A Tabu az nekem személy szerint nagyon tetszett, de bizonyos szempontokat figyelembe kellett venni. Az eladható mennyiséget és a ráfordított munka mértékét, mert ezeket magyarrá tenni nem volt kevés munka. Továbbá más érdekelhette az embereket Magyarországon és más mondjuk egy másik országban.
Igen, hát a Tabu az egy szöveges játék volt, tehát gondolom ott sem csak egy sima fordítás volt szükséges, hanem át kellett szabni a magyar ízlésre.
Igen és a kategóriaköröket is ki kellett találni hozzá. A Pictionary-t viszont én nem nagyon szerettem, a Tabut, azt igen. Általában ezeket azért nem lehetett eladni mondjuk három éves gyerekek részére, tehát jól be kellett lőni a mennyiséget az alapján, hogy kinek szól. Azt hogy melyiket volt érdemes tartani, melyiket fordítani, azt a befektetett munka mennyisége is befolyásolta, no meg persze az ár. Én egy kicsit féltem is azoktól a termékektől, amelyek majdnem kizárólag csak kártyákat tartalmaznak, mert nem hozza úgy vissza az árát, hiába van benne rengeteg fáradtság, munka, ötlet és pénz. Nem térül meg… csak egy bizonyos ideig. Ugye a termékeknek van egy életciklusa, ami alatt azt várják el tőle, hogy a befektetett költségeket visszahozza. Ezek egy darabig sem tették ezt meg…a meggyőződésem szerint nem voltak kifizetődő játékok. Ugyanakkor jól kiegészítették a választékot és valamennyit azért hoztak a konyhára. Az ilyen termékek változtak is…jöttek újak, eltűntek a régiek, sokszor hamarabb, mint ahogy ezt a termékgörbe indokolta volna. Voltak minimális szérianagyságok a termelésben, amit el kellett érni, hogy egyáltalán érdemes legyen a játékot megcsinálni. Hiszen egy szerszámot mondjuk, nem állítanak elő ötven legyártott darabért.
Ezeket a kártyás társasokat a magyarítás után, akkor esetleg itt is gyártották?
Nem Magyarországon gyártották ezeket. Azt hiszem Hollandiában volt a gyártás, de lehet, hogy Írországban. Ott is volt egy nagy társasjátékgyár Waterfordban, illetve Hollandiában volt a másik.
Értem és akkor előre meg kellett mondani, hogy a magyar piacon el fog fogyni mondjuk ötezer darab Tabu és akkor annyit gyártottak le magyar nyelven.
Nem egészen. A minimális szérianagyságnak megfelelő mennyiséget el kellett érni. Annál kevesebbet nem lehetett rendelni. Aztán meg reméltük, hogy a készlet el fog menni.
Értem. Akkor annyira azért nem lehetett a piacra igazítani, volt egy minimum
Ezeket nyomdagépeken csinálják. Annak megvan az az átka, hogy van, benne azt hiszem egy papírhenger, amit felraknak. Azt nem lehet félbevágni, azt el kell használni. Aztán ott vannak a szerszámok, az alkatrészek, szóval van egy minimum mennyiség, ami alatt nem éri meg egyáltalán elindítani a gépeket. Ezres nagyságrendű tételek voltak ezek egyébként és ez finanszírozási szükséglettel is járt, mert azt a mennyiséget, amit legyártottak el is kellett hozni. Aztán egyből készletre is kerültek. Nem mindig kellett az egészet előre kifizetni, de az akkoris a cég készlete volt. Helyet is foglalt.
Akkor az volt a kockázat a dologban, hogy állt benne a pénz és nem lehetett tudni, hogy a készletet el lehet-e adni.
Ez így van, ahogy mondja. És jó felé tapogatózott, mert pont vagy a Tabu vagy a Pictionary volt az, amelyik másfél év alatt sem fogyott el.
A Flix meg egy kicsit bénácska játéknak tűnt nekem.
Arra egyáltalán nem emlékszem, lehet, hogy az már nem is az én időszakomban volt, nem tudom. De nem lehetett egy fontos termék, mert tudja azokra emlékszik az ember. Egy Scrabble-re vagy Rizikóra mondjuk, amelyik húzta a szekeret. Ezt úgy mondják a marketingesek, hogy a fejőstehenek….na azokra mindig emlékszünk.

Az MB-nek voltak úgynevezett utazó társasjátékai is. Ezek kisméretű torpedó, Monopoly stb társasok voltak. Relatíve olcsóbban, de azért még mindig nem túl olcsón. Ezeket mennyire lehetett elterjeszteni egy olyan országban ahol ebben a termékkategóriában több hasonló játék volt már jelen pl. a Mesterlogika. 
Természetesen emlékszem rájuk. Engem leginkább a torpedó fogott meg, pedig a legkevésbé annak volt játékértéke szerintem. Nagyon nehezen mentem bele, hogy forgalmazzuk, mert úgy gondoltam, hogy mivel ezt lehetett papíron is játszani, ezért nem lesz rá kereslet. Aggódtam a magyar piac befogadó készségét illetően, de tévedtem, mert nem volt probléma vele. Jó játék lett belőle. Hozzátenném, hogy a sikerességhez kellettek a partnerek is, akik kihelyezték a polcokra a terméket, úgyhogy nekik is bízniuk kellett ebben a sorozatban.
 
Azért hordozott magában jócskán kockázatot az, hogy egy olyan piacra hozták be ezeket a játékokat, ahol már egy csomó hasonló olcsó játék volt jelen.
Azért annyira nem kételkedtünk ezekben, csak egy kicsit… A behozni viszont nem jó szó, mert ezeket ugyanúgy magyarítani kellett tehát le kellett gyártatni egy szériát. Azt hiszem hat féle volt és a legnagyobb előnyük az volt, hogy kis helyet foglaltak. A raktárban is, a polcokon is….sokat beszéltünk már a hely kérdésről, de végső soron minden helykérdés volt. Ezen kívül csinos volt a termék csomagolása is, Milton Bradley logóval. Az MB az elején egészen agresszíven nyomult és a logó szinte el is adta a játékot. Ekkor már egy csomó sikeresebb MB társason túl voltunk, úgyhogy mire a Travel Games brand megjelent, volt már a márkanév mögött egy tartalom.
Hát igen itthon ekkor már az MB és a Parker társasok is ismertek voltak.
Nem is feltétlenül így mondanám….Vegyük ketté a népeket. Voltak a „vájtfülűek”, akiknek eljutottak a fülükig ezek a márkanevek és voltak a többiek, akiknél az egész úgy maradt meg, hogy „Hasbro társas”. Mindegy volt, hogy Parker vagy MB. És itt elsősorban nem is a vevőkről beszélek, hanem a boltosokról. A boltosoknak a Hasbro társas volt a húzóerő, ők nem igazán foglalkoztak a sub-brand-ekkel. A többség csak annyit akart, hogy legyen neki is Hasbro társasa a polcokon és ez vonzó is lett. Meséltem azokról a Hasbro meetingekről, amelyeken az újdonságokat bemutatták. Nos, azokon a rendezvényeken nem csak az újdonságokra kellett odafigyelni – hiszen ezek az utazó játékok nem friss találmányok voltak – hanem felmerültek a már meglévő dolgokkal kapcsolatos bővítési vagy szűkítési kérdések is. A társasjátékok kínálatbővítése is egy ilyen kérdés volt, de ennek is volt egy határa. Csak egy bizonyos számú társasjátékot volt érdemes a kínálatban tartani illetve legyártatni. Szóval az új játékok mellett ismerni kellett a régebbieket is. Beszéltünk már róla, hogy amikor a Hasbro megvetette a lábát Magyarországon a Scrabble például már verdeste a népszerűségi csúcsokat.
Mindezt úgy, hogy a Scrabble-nek nem éppen a kisgyerekek a célközönsége
Sőt, inkább felnőtteknek készült vagy legalábbis az idősebb gyerekeknek. De a torpedó se a három éveseknek szólt, meg a többi útitársas sem. Mégiscsak valamennyire gondolkodtató játékok voltak, még ha nem is olyan mértékben, de azért kellett hozzájuk némi stratégiai gondolkodás. Én ma is szeretem ezeket a játékokat, de manapság már annyiféle ilyen kisebb társas jelent meg, hogy az már sok.
Akkor most jöjjön egy olvasói kérdés…ami kapcsolódik a társasok témájához: " A Novoplast nagy konkurense volt a 80-as évek végén a debreceni "Vince Imre és a Pancserek" fejlesztőcsapat, olyan szórakoztató, de némiképp koppintás játékokkal, mint a Bumeráng sziget, ami a Hasbro Rizikójára hasonlított, valamint a Harc Európáért, ami az MB-féle Axis&Allies-ra hajazott. Ezekkel a „másolatokkal” a Hasbro kezdett valaha bármit is, vagy hagyták, hadd forogjanak a boltokban meg kézen-közön a már kinyomtatott példányok?"
Hát ez nem volt egy könnyű dolog. Egy ilyen ügy a különféle jogvédő irodáknál bizony nagyon sokba került. Ha volt értelme hadakozni, mert mondjuk tudtuk a forrást, akkor felléptünk. Viszont volt, amikor nem volt értelme, mert ha mondjuk, megszüntetik a céget, mire olyan szakaszba ér az ügy, akkor nem értünk volna el a fellépéssel semmit. Úgyhogy bizonyos dolgokban harcoltunk, bizonyosakban nem. Azért ilyen esetekben a londoniak is elmondták a véleményüket és meg kellett nézni, hogy az ügy megéri-e egyáltalán a befektetett energiát. Függött attól is, hogy mekkora mennyiséget és kinek értékesített a vélhetően jogsértő cég. Ha nagyon kicsi volt a mennyiség, akkor nem nagyon foglalkoztunk vele. Azt is néztük, hogy mennyire rongálja a mi cégünk jó hírét. Például a Jenga klónja, a „Junga” esetében fel kellett lépni és ott el is értük a beszüntetését. Meg volt a Sindy márkának is másolata Sandy néven ráadásul ugyanazzal a betűtípussal. Ott a ruhák meg a küllem került lemásolásra, de ennél is felléptünk és elértük, hogy beszüntessék a gyártását. A társasjátékoknál egy kicsit más volt a helyzet, mert ha csak az elvet, vagy a játékmenetet vették át, akkor ott nem volt sok értelme fellépni. A kereskedők egyébként olyan szempontból korrektek is voltak, főleg a nagyok, hogyha a tudomásukra jutott valami ilyen, akkor szóltak.
Tehát akkor minden ilyen problémánál meggondolták, hogy érdemes-e fellépni, és ha érdemes volt belevágni, akkor felléptek, illetve ha a termék megtévesztésre alkalmas volt vagy rongálta a márkanevet, akkor szintén felléptek. A Junga gondolom akkor teljesen azonos volt akkor a Jengával. 
Teljesen azonos volt… a neve is erősen hasonlított és ez volt az egyik legnagyobb baj. De aztán megnyugtatóan rendeződött az ügy. Én a magam részéről egyébként nagyon nem kedvelem a játék koppintásokat.

Én sem…Jöjjön még egy olvasói kérdés, még mindig társasjáték témában: "a magyar Hasbro miért nem hozta be a Ghost Castle meg a Hotel mellé a Pro7-en és a Sat1-en agyonreklámozott HeroQuestet?" (ez egy fantasy szerepjáték szerű társas volt és tényleg érdekes, hogy itthon nem lehetett kapni, mert német nyelvterületen eléggé sikeres volt. )
Nem emlékszem erre a játékra. Nyilván jó lett volna megtalálni a lehető legjobb játékösszetételt a Hasbro kínálatából, de nem forgalmazhattunk mindent egy ilyen kicsi piacon. Lehet, hogy ez a játék egy nagy siker lett volna, de ezt már sosem fogjuk megtudni. No meg, akkor vajon, mi helyett szerepelt volna a kínálatban…mert a hazai lehetőségek limitáltak voltak és a vásárlóerőt is figyelembe kellett venni. Mi arra törekedtünk, hogy mindig legyen 6-8-10 új termék, de mellette jelen legyenek a régi, bevált dolgok is, aminek a sikere segít bevezetni az új termékeket. De a valahol határt kellett húzni és a Heroquest ezek szerint nem került a figyelmünk középpontjába. Ha Németországban reklámozták, akkor valószínű, hogy az ott német verzióban jelent meg és egy akkora piacra azért lehet alapozni. Lehet, hogy fogékonyak voltak a reklámra és biztos úgy ítélték meg, hogy megéri bevezetni ezt a terméket.

Hát a németeknek biztos, hogy volt fogékonysága a játékreklámokra, mert én azokon nőttem fel. Gyerekkoromban imádtam a német adókon nézni a különféle játékreklámokat.  Viszont gondolom, hogy ez a HeroQuest nem is lehetett egy túl olcsó játék…millió figura, kártyák satöbbi. Ez is okozhatta akkor ezt a döntést.
Az könnyen lehet. A sok kártya, sok szöveg, sok fordítást jelentett volna és valószínűleg úgy ítéltük meg, hogy nem hozta volna vissza a befektetett energiát. De erre a konkrét játékra tényleg nem emlékszem.  
Hamarosan folytatjuk….köszönöm a figyelmet!
TB